A csípőízületi porckopása (artrózisa) igen gyakori betegség.
A csípőízületi porckopás tünetei:
Enyhe formájában csak erős terhelés során jelentkezik csípőtáji fájdalom.
Súlyosabb csípőizületi kopás a járást is erősen megnehezíti, vagy akár járásképtelenséget is okozhat, ezáltal az életminőséget jelentős mértékben rontja.
A csípőizületi kopás kialakulásának lehetséges okai:
Legtöbbször nem mindig tudjuk pontosan megállapítani, hogy mi váltotta ki a csípőízületi kopást, ilyenkor elsődleges csípőízületi kopásról (primer coxarthrosisról) beszélünk.
Ha a csípőízületi kopás hátterében egyértelműen kimutatható egy vagy több ok, akkor másodlagos (secunder) csípőízületi arthrózisról beszélünk.
Számos olyan tényező ismert, mely a porckopást előidézheti, pl:
- a kifejezett mozgásszervi túlterhelés
- a túlsúly
- a túlzásba vitt sporttolás (pl. élsportolók esetében)
- az autoimmun ízületi gyulladások (pl. a reumatoid artritisz = RA)
- a csípőízület veleszületett vagy fejlődési zavarai (csípő-ficam, vagy csípő-diszplázia)
- egyes gyermekkori combfej betegségek (combfej elhalás)
- serdülőkori combfej betegségek (pl.: combfej elcsúszás)
- a combfej felnőttkori elhalása, vagy combfej beroppanása
A fenti tényezők egy része megelőzhető, például :
- esetleges túlsúly csökkentésével
- rendszeres, de nem túl megerőltető sport-tevékenység (pl. szobakerékpározás, úszás)
- a reumás betegségek megfelelő kezelésével
- a gyermekkori csípőízületi betegségek korai felismerése és szakszerű kezelése
A csípőízületi kopásnak jellemző tünetei vannak. A coxarthrosis kezdeti szakaszában jellemző a terhelésre jelentkező csípőtáji fájdalom. Ilyenkor az ízületi porcfelszín előbb felpuhul, később felrostozódik és fokozatosan apró porcdarabok válnak le róla, emiatt az ízületi belhártya gyulladását idézi elő. Ez az úgynevezett ízületi belhártya gyulladás (synovitis) a felelős legtöbbször a fájdalom kialakulásáért.
Később az ízület mozgáspályája fokozatosan beszűkül, a fájdalom és a mozgás-korlátozottság miatt a beteg egyre jobban sántít. A fájdalom később a kopás előrehaladtával állandósul.
Kezelési módok a csípőízületi kopás korai szakaszában: a cél a kiváltó ok kezelése, ha van olyan és egyértelműen megállapítható (pl.: másodlagos csípőízületi kopások esetében).
Ugyanakkor nagyon fontos dolog az ízületi gyulladás csökkentése és ezáltal a fájdalom megszüntetése.
A kezelési lehetőségek: gyulladáscsökkentő gyógyszerek vagy szteroid gyulladáscsökkentő injekció használata. Ez utóbbit a legtöbbször helyileg alkalmazzuk, ami azt jelenti, hogy közvetlenül az ízületbe adjuk be.
További kezelési lehetőségként ajánlom porcerősítő készítmények kúraszerű használatát és ízületi kenést biztosító és a porcfelszínt ellenállóbbá tevő Hyaluronsav injekció adását (erről a kezelési módról bővebben abban az alfejezetben olvashat).
A porc-erősítő készítmények és a hyaluronsav injekciókkal a kopás üteme sok esetben lassítható.
A folyamat előrehaladásával fájdalom-csillapító gyógyszeres kezelés, fizioterápiás (gyógytorna) kezelés csökkentheti a panaszokat, de a folyamat hosszú távon sajnos nem állítható meg.
Előrehaladott csípőízületi porckopás esetén az előbb említett lehetőségeken kívül, ha ezekkel nem érünk el javulást, akkor csípő protézis beültetése javasolt, amely a csípőízület fájdalmatlan mozgását és terhelését képes biztosítani.
MIKOR ÉRKEZIK EL A CSÍPŐPROTÉZIS BEÜLTETÉSNEK IDEJE?
Gondos ortopédiai kivizsgálással meghatározható, hogy meddig érdemes konzervatív (nem műtéti) eszközökkel próbálkozni, és mikor javasolt a műtéti kezelés.
A műtét idejének meghatározásánál mindig mérlegelni kell: a beteg korát, testsúlyát, a kísérő betegségeit, a műtét kockázatát és a várható eredményeket.
Néhány évtizeddel korábban protézis beültetését csak 60 - 65 év felett javasolták az idősebb ortopéd kollégák, azonban ma már indokolt esetben fiatal, aktív életet élő betegek is műtétre kerülhetnek. A relatív fiatal-aktív életkor ma már nem abszolút ellenjavallata a protézis beültetésének, azonban azt feltétlenül tudni kell, hogy a nagyon megerőltető fizikai tevékenységek, vagy a túlzott- megerőltető sporttevékenység a protézis várható élettartamát jelentősen befolyásolhatja (lecsökkentheti).
Milyen típusú csípőprotézis típusok léteznek?
Alapvetően két típusú csípőprotézis létezik: a cementes és a cement nélküli variánsok. Azonban a cement nélküli csípőprotézis beültetések során, ha a művi csípőízület egyik alkotó eleme nem kellően stabilan rögzül (vápa vagy a szár), akkor nélkülözhetetlen ennek a résznek a csavaros vagy csontcementtel való rögzítése. Ez utóbbit nevezzük hybrid csípőprotézisnek.
Nagyon fontosnak tartom, már a protézis beültetését megelőzően tisztázni, hogy ezen csípőprotézis típusoknak a várható élettartamát számos tényező befolyásolhatja.
Alapvetően az irodalmi adatokban nincs számottevő statisztikai külömbség a cementes és a cement nélküli csípőprotézisek között. Például Németországban előszeretettel használják a cement nélküli variánst, míg a kicsit konzervatívabb felfogású Svédországban inkább a cementes rögzítésű csípőprotéziseket preferálják. Tehát a csípőprotézis várható élettartamát nem elsősorban a rögzítés milyensége fogja meghatározni, hanem más egyébb tényezők, mint például: a csont minősége (pl.: csontrikulás), a beteg esetleges túlsúlya, a munkavégzés milyensége (nem mindegy hogy irodai ülő munkát vagy kemény fizikai munkát végez a beteg), esetleg autoimmun betegség jelenléte is negatívan befolyásolhatja a protézis várható élettartamát.
CEMENT NÉLKÜLI CSIPŐ-PROTÉZIS
A cement nélküli protézist elsősorban jó csontállományú (többségében fiatalabb életkorú) betegeknél alkalmazható. Ennél a rögzítési formánál lényeges, hogy a csont minősége alkalmas legyen arra, hogy a protézis komponensek mechanikailag kellőképpen jól rögzüljenek.
Ebben az esetben az elsődleges mechanikai stabilitást úgy érjük el, hogy a protézis vápa és a protézis szár a csontba belefeszül (ez az úgynevezett elsődleges stabilitás).
Az elkövetkező kb. 6 hét alatt a protézis felszínének kialakítása miatt, annak porózus felszínébe a csont úgymond „belenő” (mivel a protézis felülete egy csontbarát anyaggal van bevonva). Ez a műtét utáni, protézis körül létrejövő csontosodási folyamat képezi az alapját a protézis másodlagos stabilitásának.
A cement nélküli protézis jó rögzüléséhez kb. hat hét szükséges, ebben az időintervallumban a kíméletes terhelés mellett a rendszeres, nem túl megerőltető gyógytorna a legfontosabb.
A műtét utáni terhelést (rész vagy teljes terhelés) mindig egyénre szabottan a műtétet végző orvos határozza meg, ezt a cement nélküli protézis esetében az elsődleges rögzülés milyensége fogja meghatározni.
CEMENTES CSIPŐ-PROTÉZIS
A ma már klasszikusnak mondható ún. cementes protézisek esetében a nagy kopás-állóságú műanyagból (polyetilénből) készült műanyag vápát (ami a medencecsontban kerül beültetésre) és a combcsontba illeszkedő fém szárat gyorsan szilárduló „csontcement”-el rögzítjük az előzetesen megfelelően kialakított csontfelszínhez.
A cementes csípőprotézis azoknál a betegeknél alkalmazható akiknél a csontállomány mechanikai gyengesége miatt a csont nem alkalmas arra, hogy cement nélküli rögzítés biztonsággal alkalmazható legyen.
Végül ki szeretném hangsúlyozni azt, hogy sem a cementes, sem a cement nélküli protézis nem rosszabb vagy jobb a másiknál, mindössze arról van szó, hogy az adott beteg csontállományának megfelelő, a beteg számára a legelőnyösebb rögzítési módot kell választani az összes meglévő körülmény alapos mérlegelése után.